Rólunk / Történet

A bácsfeketehegyi (Kishegyes község) Izida Anya- és Gyermekvédelmi Társulatot hivatalosan 2002. március 5-én jegyezték be civil (nem állami) szervezetként.

A társulat megalapításának ötletét 1999 folyamán vetette fel szülők egy csoportja, akik környezetünkben elsőként belátták, hogy szükség van egy törvényes keretek között működő szervezetre, amely elsősorban a fogyatékos gyerekekkel törődik. A község iskoláiban végzett körkérdés igazolta e nemes felvetés létjogosultságát. A Tartományi Egészségügyi és Szociális Védelmi Titkárság jóváhagyta és támogatta a társaság megalapítását. A helyi kezdeményezések támogatását szolgáló Balkáni Alap szintén a segítségünkre volt. A Nikola Đurković Általános Iskola használatra rendelkezésünkre bocsátott egy adaptálásra szoruló épületet. Így kezdődött.

Az Izidama arra törekszik, hogy európai modellek szerint gondoskodjék a testi és szellemi fogyatékkal, valamint egyéb hátrányokkal élő gyermekekről és fiatalokról. Főként külföldről, Hollandiából és Amerikából érkező adományoknak köszönhetően megteremtődtek a munkához szükséges feltételek. Négy terem, vécé, fürdőszoba, napközi és filagória áll a rendelkezésünkre. 2004 novemberében kezdődhetett meg a munka a belső helyiségekben, 2006. február 22-én, a fennállásunk négyéves évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen pedig birtokba vehettük az épület másik szárnyát is, ahol az iroda és a napközi kapott helyet.

Az Izida helyiségeiben naponta 10-40 gyermek, illetve fiatal tartózkodik. Négy csoportban foglalkozunk velük: enyhén akadályozott fiatalok (akiket felkészítünk és motiválunk az önálló életre), beilleszkedési gondokkal küzdő fiatalok, valamint egytől nyolcéves korú fogyatékkal élő és olyan gyermekek csoportja, akiknek dolgoznak a szülei.

A csoportvezetőknek, koordinátoroknak lehetőségük van a szakmai továbbképzésre hazai és külföldi tanfolyamok, előadások keretein belül.

A bácsfeketehegyi Izida egyik fontos és állandó feladata segíteni a fogyatékkal élők beilleszkedését a társadalmi közösségbe. Ez igen kényes kérdés és nehéz küzdelem, amely két síkon folyik: egyrészt nyitottá kell tenni ezeket a fiatalokat a külvilág felé, másrészt fogékonnyá kell tenni a nyilvánosságot e kérdéssel kapcsolatban, a családtól kezdve egészen a hivatalos szervekig. Igen nehéz kiépíteni az előítéletek és éretlen felfogások tengerét átívelő hidat, amely elvezet a legfontosabb pontig – a humanizmusig és az emberek közötti egyenlőségig.